Friday, December 28, 2012

“Megtanultam: 
Hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. 
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. 
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. 
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. 
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. 
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. 
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.”

Mottó

"Az élet hosszú a szerencsétlennek, rövid a boldognak, játékszín az okosnak, álom a szerelmesnek, mámor a könnyelműnek, pusztaság a szegénynek, örömház a gazdagnak." 


"Ha el tudod képzelni, meg tudod valósítani."

"Ha meg tudod álmodni, azzá válhatsz." 

"Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz."



Nem számít, hogyan tervezed meg, ahogy az sem, hogyan képzeled el. Anélkül, hogy tudnál róla, az élet megtalálja számodra azt, amire mindig is vágytál.


Saturday, December 15, 2012

:/

Egy lány és egy fiú ... lehetnek "csak barátok". De egyszer egymásba is szerethetnek ...
talán csak ideiglenesen....

talán rosszkor vagy túl későn......
de talán örökre ...

Ahányszor az emberek megkérdezik: " ti ketten jártok? "
el sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondani " nem, csak barátok vagyunk "

Hiába szeretjük egymást, ez csak barátság!Az egyik legjobb fajta. Egyszer majd rájövünk hogy ez igazi szerelem volt, de addigra késő lesz..


Saturday, December 1, 2012

Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha...

Miss you.

"Igen, valóban, találhat tőled szebbet, jobbat, nagyobb mellűt, vékonyabbat... Fog is. De egyik sem Te leszel, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Jöhet bárki, egyik sem fog úgy pislogni rá a hajnali ébredéskor félkómásan, ahogy azt te tetted. Senki sem fogja ugyanúgy megölelni, magához húzni, megcsókolni... De a választás lehetősége ott van mindenki előtt. Mindenki máshogy szeret. Épp ezért szép az élet: annyiféle szerelmet ismerhetsz meg, amennyi elég ahhoz, hogy tudd, melyik bír életed végéig boldogságban tartani."

El kéne fogadni.

"Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most."

Mindenki különleges.

"Vannak nők, akiken minden smakkol, azt szoktuk mondani, hogy tökéletesek. Minden arányos, minden a helyén van. Szépek, mert átlagosak. És vannak, akik szépek, mert érdekesek. Mert csak egy van belőlük."

Nemtudom.

"Soha ne fordíts hátat az érzelmeidnek. Ha szereted, valld be! Az elején nem tudod még értékelni és felfogni, mit veszíthetsz, erre hónapokkal később döbbensz csak rá. Szóval, tedd fel magadnak a kérdést: megéri elveszíteni, félredobni azt, akit szeretek? Lehet, hogy rengeteg akadály áll a boldogság útjába, és egyszerűbb elnyomni az érzéseket, de az elnyomás alatt ott vannak, és rengetegszer elő fognak törni. Okosabb döntés hátat fordítani, mint egy picit harcolni valamiért, ami boldoggá tehet később? Soha ne hagyd veszni a szerelmet! Az utolsó percig megéri küzdeni. Mert második esély mindig van. A kérdés: élsz-e vele vagy tovább szenvedsz és okozol szenvedést annak, aki a lelkét is kitenné érted?"

:/

"Most a világ tele van olyan emberekkel, mint te. Magányosak. Hiányzik nekik valaki. Szerelmesek valakibe, akibe nem kellene. Olyan titkaik vannak, amiket soha nem hinnél el. Vágyakoznak, álmodoznak, remélnek, és minden alkalommal, amikor kocsival, busszal, vagy vonattal mennek valahova, kinéznek az ablakon és nézik az embereket, miközben azon agyalnak, hogy vajon min mehettek keresztül. Kíváncsiak rá, hogy vannak-e a világon olyan emberek, mint ők. Ők pont olyanok, mint te, és bármit mondhatnál nekik, megértenék. Sosem vagy egyedül."

"A megbocsátás nem érzés, hanem döntés kérdése."

"Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat."

"Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordítunk időt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szívünkben vannak akkor, amikor még esélyünk van rá."

"Nézz vissza.
Nevess.
Sírj.
Emlékezz."

"Az igazi szerelem háromszor ér véget. Egyszer a nő számára, egyszer a férfi számára és egyszer, amikor bevallják egymásnak."

"Tudod, mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolsz, hiányérzeted lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedved."


"Az élet nem fáj, egészen addig, míg el nem kezdesz azon agyalni, hogy mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert vesztettél el, és hogy mennyi volt ezek közül a te hibád."

"Gondoltál már arra valaha, hogy van valaki a világon, aki rád gondol, amikor nem tud elaludni? Vagy mosolyog már csak a neved hallatán is? Mi van, ha van egy ilyen ember, akinek te jelentesz mindent, de te még csak észre sem veszed?"

"Soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon." 

"Néha úgy érzem, a gimi olyan hely, ahová a társadalom csak abból a célból küldi a fiatalokat, hogy letesztelje, van-e elég kitartásuk ahhoz, hogy megbirkózzanak a való világgal."

"Valaki megmondhatná már nekem, miért fáj mindig mindennek a vége. Miért rettegek már a dolgok elején a végétől?!"

"Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak. Vajon, ha megtelik, akkor megfulladok?"

"Ki mondja meg, vajon meddig lehet, hogy minden nap, mindenhol erős legyek?"

"Soha ne add fel, ha még megpróbálnád, sose töröld le a könnyed, ha még sírnál, sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mondd, hogy már nem szeretsz, ha nem tudsz elengedni."

Szavak a szélben...


- Mit jelent az, hogy "hello"?
- Én mindig úgy véltem, azt jelenti, hogy "hello".
- Pedig nem azt jelenti. Azt jelenti, hogy "Ne beszéljünk semmi fontosról". Azt jelenti, hogy "Mosolygok, de nem figyelek, úgyhogy menj el.