....

Névsorolvasás:
- Érzelmek?
- Hiányzik.
- Fájdalom?
- Jelen.

- Bánat?
- Most ő a hetes.
- Remény?
- Meghalt.

kivül: szmájli...
belül: fáj mi!?

Ez lehetetlen. ! - mondta a büszkeség.
Ez kockázatos.. - mondta a tapasztalat.
Ez értelmetlen.. - mondta az ok.
Próbáld meg. :) - suttogta a szív.

könnyes párnádat magadhoz szorítod és azon tűnődsz miért nem vagy boldog. megmondom én neked, ne haragudj érte, de minden szerelemnek csalódás a vége.!

Mintha csak tegnap lett volna, hogy boldogok voltunk,
S a rossz dolgokról semmit sem tudtunk,
Nem féltünk, hogy vége lesz, mert hittünk a jóban,
Elmondtuk érzéseinket egyetlen szóban...
Szeretlek...S azt hittük örökké így is marad,

De, mint mindig az idő most is tova haladt...
Eltűntek a szép napok s az érzések,
Helyükön nem maradtak csak kérdések...
Hogy miért történt mindez, nem tudja senki,
Könnyebb volt egymást otthagyni s elmenni...
Félve a kudarctól nem mersz már bízni,
Talán jobb egyedül lenned, mint örökké félni...
Hinni már nem tudsz se szépben se jóban,
Hisz minden eltűnt, mint lábnyom a hóban...
Egyszer talán majd visszakapod az életed,
Talán kit igazán szeretsz egyszer majd megleled,
Akkor majd újra tudsz hinni mindenféle jóban,
S újra el tudod mondani érzéseid egy szóban...

‎"Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér!"