Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani: emlékszem, volt egyszer egy barátom."

A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk .a múlthoz, a jövő talán sosem jön el

Vajon képes vagy-e észrevenni, hogy a másik megváltozott? Hogy már semmi sem olyan, mint régen? Azt szeretni, aki melletted van, és nem azt a valakit, aki régen volt? Úgy gondolom ez az egyik legnagyobb kihívás. Jelen lenni a pillanatban, odafigyelni a másikra, nem elvarázsolódni, és tudni, hogy mikor nincs már helyed mellette. Talán ezt rontják el a legtöbben: ragaszkodnak valakihez, aki már rég nem az a valaki, akibe beleszerettek.

Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha megállsz. Hagyd őket békén. Sétálj el. Ez nem olyan, mintha feladnád, és nem olyan, mintha nem próbálkoznál. Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között. Ami tényleg a tied, az úgy is a tied lesz, ami pedig, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgysem lesz soha.


Ne aggódj, talán úgy gondolod, hogy nem fogsz túljutni rajta soha. De gondolj bele, azt is gondoltad, hogy örökké fog tartani.

Ma sírtam, de nem azért mert hiányoltalak.. hanem azért, mert rájöttem, hogy nélküled is minden rendben.

Lehet, hogy szerettél volna, ha megismertél volna. Ha végigsétáltál volna az álmaimon és az emlékeimen. Igen, lehet, hogy szerettél volna. Ha rászántad volna az időt.